70. Attila cserkészcsapat

70. Attila cserkészcsapat

Közösség, barátság, összetartás, együttműködés, kitartás, jókedv; ez mind-mind jellemzi az Attila Cserkészcsapatot.

2020 Szeptemberi évnyitó

Nagy örömmel jelentjük ki, hogy a szeptemberi évnyitónk alkalmával megrendezett kincsvadászat hatalmas sikerrel zárult.

Csapatunk levelet kapott az AKKCS-től, miszerint Attila elveszettnek hitt kincsei léteznek, mégpedig valahol a Zeisti erdőben, hármas lakat, a Bölcs állat oltalmazó szárnyai és az erdei gyökérzet alatt. Induló segítségként az Attila Kincseket Kutatók Csapata egy ládikában elküldte számunkra azt a régi levelet, mely szerint a kincsek léteznek, illetve térképdarabokat, fa és pávatoll darabot is. Hogy miért? Menet közben kiderült!

Ugyanis az őszinte ősz táltos, ki szinte mindig őszinte, végig segített minket az úton, rejtett jelek, gyógyfüvek, varázsedény és áldást hozó arasznyi fadarabbal, tobozzal. Megtaláltuk a mókust, aki felmászott a fára, jó tett helyébe jót vártunk, fa alá rejtett ásóinkat megleltük, hiányzó térképdarabra írt üzenetet megfejtettük, és így elértünk a kincset őrző ŐR-döghöz. Mindenkinek kijutott az ásás lehetőségéből, majd a láda kibontásakor észleltük, hogy három láda van egymásba helyezve. Büszkén mondhatjuk, hogy közös erővel, ismeretlen ismerősök, új és régi gyerekek együtt részesültek a ritka kincsekből.

Legfiatalabb kincskeresőnk 5 éves kislány volt, de hihetetlen elszántság jellemezte kicsi csapatunkat, 16 gyermek és 3 vezető részvételével. Végül a fárasztó, de élménydús túra-séta után tábortűzzel zártuk a napot, ahol már a visszaérkező szülők is velünk együtt énekeltek. Korábbi csapattagjaink mellet új ismeretségeket is kötöttünk, ugyanis voltak családok akik a
hágai iskolából értesültek és jöttek hozzánk ez alkalomból. Voltak akiket már a tavasszal elindított fafaragó óráinkról ismertünk.

Nemsokára újra találkozunk, kalandjaink folytatódnak!

Cserkész faragás, vagy mégsem ?!

Mi jut eszébe az embernek, amikor azt hallja, hogy cserkészkedünk a szabadban?

Sátorozás, tűzrakás, rőzsegyűjtés, csomózás, bicska használat, faragás. Igen, faragás! De nem mindegy, hogyan. Van aki csak úgy kezébe vesz egy botot, farigcsál a bicskájával; van, aki mindenféle remekművet tud faragni ezzel az éles szerszámmal. És van aki mestere a szakmának, és igazi csodák születnek a keze alól. Ezen töprengve, arra az elhatározásra jutottunk, hogy érdemes lenne megpróbálni megtanulni faragni. Kihasználva a kínálkozó alkalmat, hogy otthonainkba vagyunk zárva, nem találkozhatunk személyesen, de mégis valami hasznos időtöltést tudunk a gyermekeknek, és ezzel a szüleiknek is felajánlani. Eldöntöttük, megkérdeztük a szülőket, jó ötletnek tartják-e? Támogatnak-e bennünket, hogy belevágjunk ebbe a projektbe?

És igen, nagy meglepetésünkre nem csak cserkészeink, de más közösségekből is érdeklődtek a fafaragás iránt, így hosszas utánajárás után minden érdeklődő kezében tarthat egy igazi faragókést, gyakorló leckékkel együtt. 

Hihetetlen szerencsések vagyunk, ugyanis népi fafaragó barátunk felajánlotta, hogy segít nekünk, ellát minket hasznos információkkal, bevezet minket a fafaragás rejtelmeibe, tanít, kezünket fogva végigvezet minket ezen a kalandos utazáson.

Rendkívüli büszkeséggel tölt el minket, hogy bár messze vagyunk egymástól, mégis egymást segítve, egymásra támaszkodva sajátíthatunk el egy olyan tudást, szerezhetünk olyan gyakorlatot, amely, – hiszem, hogy – életünk során bármikor nagy hasznunkra, örömünkre válik. Megfelelő kitartással, szorgalommal, gyakorlással biztosan állíthatom, hogy szebbnél szebb remekművek fognak születni; valamint  a hétköznapokban is megtapasztalhatjuk mit jelent cserkésznek lenni, még akkor is, ha nem vagyunk tagjai eme közösségnek.  Valljuk, hogy a cserkész ott segít, ahol tud, vidám és megfontolt. Vidáman valami szépet, újat alkotni, amelyet az online video hívások alatt, majd pedig később is meg tudunk egymásnak mutatni; ötleteket, tapasztalatokat tudunk egymással megosztani, úgy gondolom egy igazán felemelő érzés ezekben a nehéz napokban! 

Jó munkát! Kitartást! Nemsokára személyesen is találkozunk! 

Novemberi csapatgyűlés és kirándulás

Nincs is jobb, mint egy hatalmas túrát tenni a barátokkal az erdőben. Így is tettünk szombaton, Utrecht központi pályaudvaráról indulva. A csapat egy része itt gyűlt össze, míg mások kicsit később csatlakoztak Utrecht Lunetten állomásnál. Itt találkoztunk, a belgiumi csapat parancsnokával, Viktorral is,aki csak erre az alkalomra ugrott át.


Innen indulva kis csapatunk bevette magát az erdőbe, és elindult Zeist felé.
Mivel a csapat nagyobbik része már egy órája úton volt, ideje volt egy kis feladatnak is. Megkerestük Magyarország folyó és állóvizeit, de mivel az idő kötött minket, hiszen még 4 óra gyaloglás előttünk állt, nehezítés képpen menet közben böngésztük a térképeket. 😉


Utunk egy darabig a Kromme Rijn partján, az ősz késői színeiben pompázó fák szegélye mentén vezetett. És ha már úgyis egy gyönyörű, hatalmas fa mellett pihentünk meg, miért is ne keresnénk újabb feladatot … Meg is van! Keressük meg mely város mely folyó pártján fekszik kis hazánkban!


Lassan nekiveselkedtünk és folytattuk utunk a Museum Old Amelisweerd felé ahol megálltunk egy kis egészségügyi kitérőre … Majd lábainkat a nyakunkba véve tovabbálltunk, hogy a következő pihenőnél együnk, igyunk hogy új erőre kaphassunk. Sajnos nem volt módunk a Fort Rhijnauwen erőd bevételére, ugyanis be volt zárva, de mellette mepihentünk, megcsodáltuk a legelésző bárányokat. Utunk Bunnik felé vettük egy keskeny sétányon mely során éhes vadkacsák hadait csodálhattuk meg.

A városhoz érve, mivel már 8-9 km a hátunk mögött volt és közeledett az este, úgy döntöttünk, levágjuk az utat, és a város szélén folytatjuk. Egy kis tekergőzés után és egy újabb feladaton túl ki is jutottunk a településről majd Zeist felé vettük az irányt!

Kezdett beesteledni, lámpát elővéve, libasorban, vagy éppen kettesével lépkedtünk előre. Kicsit fáradtan de egyre közelebb a célhoz, melyet csak a vezetők tudtak pontosan 😉 Zeistbe érve már korom sötét volt. Jó volt a városi fényben sétálgatni majd hirtelen ismét be az erdőbe, na de, hogy nehezítsünk, a lámpákat lekapcsoltuk, és úgy folytattuk tovább. Persze milyen is lenne egy kirándulás eltévedés nélkül… Naná, mi is kipróbáltuk, bár csak kb. 100 méternyit, de mégsem maradt le a bakancs listánkról. Ismét városi fények, megkönnyebbültünk… Erre ismét a vaksötét erdő. Már csak egymás arányai látszottak két lépés távolságból. Egy apró fénypont a távolban mint irányfény. Ki tudja hova vezet, de legalább tudjuk merre az előre. Lassacskán egyre több apró fénypont, egyre magabiztosabban haladtunk előre, nem mintha látnánk bármit is.

Végül kirajzolódtak egy ismerős épület körvonalai, igen, -itt vagyunk, megérkeztünk a cserkészházba amit már jól ismerünk!
Meleg teával és mosolygós arccal fogadtak páran!
És, hogy ne hiányozzon semmi, irány a tábortűzhöz, énekelni, beszélgetni es pille cukrot sütögetni!

Cserkész naptár

2019/2020

  • Szeptember 22.

    Téma: Évnyitó és toborzó alkalom

  • Október 20. 14 óráig

    Téma: ‘56-os forradalom, Aradi vértanuk
    Rövid kirándulás a Zeist-i erdőben

    Egyéb: Rövid kirándulás a Zeist-i erdőben
    Kérjük a kedves szülőket hogy a cserkészek olyan ruházatban jelenjenek meg, mely’ alkalmas az erdőjárásra még esős idő esetén is!
    Segítségeteket előre is köszönjük!

  • November 17.

    Téma: Készülődés adventre

  • December 15.

    Téma: Karácsony

  • Január 19.

    Téma: Újévi szokások, hiedelmek

  • Február 16.

    Téma: Farsang

  • Március 15.

    Téma: 1848-49-es forradalom

  • Április 19.

    Téma: Húsvét

  • Május 17.

    Téma: Anyák napja

  • Május 29. – Június 1.

    Téma: Pünkösdi tábor – Belgium

  • Február 16.

    Téma: Farsang

  • Június 21.

    Téma: Évzáró

  • Július 30. – Augusztus 9.

    Téma: KMCSSZ Központi Jubileumi Nagytábor
    Sík Sándor Cserkészpark (Fillmore, NY)