70. Attila cserkészcsapat

70. Attila cserkészcsapat

Közösség, barátság, összetartás, együttműködés, kitartás, jókedv; ez mind-mind jellemzi az Attila Cserkészcsapatot.

Pünkösdi tábor Baarnban – 2021.05.22-24

Végre! Hosszas gondolkodás, lehetőségeink mérlegelése után végül úgy döntöttünk, kell, hogy legyen egy csapattáborunk! Gyerekek, felnőttek egyaránt vágytak már a szabadban eltöltött időre. 

Szerencsére sikerült egy sátorozásra alkalmas területet találnunk Baarn mellet, biztonság kedvéért egy épület használati lehetőséggel. 

A pünkösdi hosszú hétvégét találtuk a legalkalmasabbnak, hogy sátortábort rendezzünk, egy gyönyörű erdei környezetben, reményeink szerint kellemes májusi időjárással. Azonban ez meghiúsulni látszott. Vezetőink péntek este vették birtokba a tábori helyszínt, előkészítve a terepet a 3 napos intenzív használatra.

Követve hagyományainkat – igaz, ezt sohasem tervezzük, de így alakul – szombaton délelőtt szakadó esőben érkeztek cserkészeink szüleikkel a tábor helyszínére. Miután a csomagokat lepakolták, elköszöntek egymástól, a gyerekek megismerkedtek svédországi vezetőnkkel és barátjával. Így már indulhatott is az intenzív, kihívásokkal teli kaland. Két őrsbe rendeződve végezték feladataikat, míg az eső csendesedett annyira, hogy útnak mertük őket engedni a környéken található kastély irányába. Persze menetközben is figyelniük kellett, merre járnak, mit látnak, illetve a kiadott feladatot is el kellett végezniük. Az éhségtől vezérelve, egy kis várakozás és a szakácsunknak szóló motivációs ének után elfogyaszthattuk a finom vacsorát. A zuhany viszontagságai után, egy kis késéssel kezdtük esti tábortüzünk, mely során hallhattunk a pünkösdi népszokásokról, erőpróbán mérhették össze kitartásukat cserkészeink, végül a legügyesebb lány és fiú nyerte el a „pünkösdi király és királyné címet”, így másnap ők kaphattak először reggelit. 

  

Közülünk sokaknak ez volt az első alkalom, hogy valójában megtapasztalhatta a természet közelségét. Sátorban, a szokásokhoz híven lányok a lányokkal, fiúk a fiúkkal aludtak a magukkal hozott polifoam, vagy kis matrac és a hálózsák adta melegben. Mindenki tisztában volt az éjszakai szabályokkal, gond esetén kihez fordulhatnak. Másnap reggel a gyerekek a késői ébresztést meg sem várva már frissen, üdén ébren várták, hogy induljon a program. 

Természetesen az első beszélgetések támája a ki hogyan aludt, fázott-e kérdésekkel, élménybeszámolókkal indult. Guru vezetésével megmozgattuk fáradt csontjainkat, majd leteszteltük felébredtünk-e rendesen, mozognak-e eléggé az ujjaink. A torna hatásosságát cserkészeink sikeresen tudták bizonyítani. Pünkösdi néphagyományainkat követve a lányok a friss harmatban mostak arcot, és a fiúk énekhangját hallva, mikor kiléptünk a sátorból, vettük észre, hogy igazi rózsakertet varázsoltak nekünk. Saját készítésű reggeli után felfedező útra indultak a gyerekek, két őrsvezetőjük és segítőik vezetésével. A kiadós túra után természetesen újra egy finom étellel csillapítottuk éhségünket, hogy legyen erőnk, energiánk a további programokhoz. A gyerekek kalandvágyuk, kíváncsiságuk kielégítése érdekében erdei terepen bizonyíthatták rátermettségüket. Biztonságosan felépített kötélpályán mászhattak, gyorsasági bújás-átlépés, valamint hurkos fáramászáson vehettek részt. Hihetetlen sikere volt! A nap többi részében tudásuk bővítése, fejlesztése, bizonyítása volt terítéken. A csomózás nehezítéseként hátratett kézzel vagy csukott szemmel is bizonyították ügyességüket. Esti tábortüzünk vidám, hangos énekléssel telt, mely során néhányunknak alkalma volt megkóstolni egy igazi svéd teakülönlegességet, egy kis hargitai fűszerezéssel.

Elegendő ételünk volt a táborra, így az ebéd után tartottuk meg, délután 13 órakor a tábor zárását. Senkit nem engedtünk haza üres kézzel, élményeik mellett a tábori emléklapjaikat, felvarrókat is hazavitték. De még mielőtt elváltunk volna egymástól, hangos csatakiáltások, köszöntések, boldog ígéret közepette mosollyal az arcokon készítettük el közös, tábori csapatfényképünket.

Fokozatosan elcsendesedve vártuk, hogy sötétség boruljon az erdőre, majd kigyúljanak az utat jelző fények. Vendégeink is velünk maradtak még a fogadalomtételre, megvárták, hogy 2 új kiscserkészünk, 6 cserkészünk és egy felnőtt cserkeszünk is büszkén viselhesse a cserkész nyakkendőt.

A nyugodt, frissítő alvás után elérkezett a tábor utolsó napja. Még mindig akadt tennivalónk, hiszen a nyakkendőkre gyűrűket kellett varázsolni, csomagjainkat össze kellett pakolni, sátrainkat rendbe kellett tenni, mindezt kisebb-nagyobb intenzitású eső mellett. Még álltak a kötélpályák, melyek jó gyakorlási lehetőséget jelentettek minden korosztálynak, illetve korábban érkező szülők láthatták csemetéik ügyességét. 

Áprilisi találkozó – 2021.04.10.-11.

Hosszas várakozás után sikerült egy-egy túrára összehívni a csapatot. Szombaton az online iskolai foglalkozás után a parkban találkoztunk a gyerekekkel, majd zsákkal a hátunkon nekivágtunk a Westduinpark dimbes-dombos útjainak. Dacolva az időjárással kitartóan szedtük a lábunkat, tapostuk a homokot, elértünk a tengerparthoz, majd a szelet, esőt legyőzve, majd 5 km-t megtéve, forró teával zártuk a napot, és vártuk, hogy otthon megszabadulhassunk vizesebbnél-vizesebb ruhadarabjainktól.

Vasárnap Zeistben túráztunk egy nagyot, a szokott helyszíntől nem messze. Az időjárás kedvezett, bár fel voltunk készülve, hogy hasonló záport kapunk a nyakunkba ez alkalommal is. Visszaérve tábortüzet gyújtottunk, énekeltünk, és boldogan zártuk a hétvégét, hogy újra együtt lehettünk ezekben a bizonytalan időkben.

És néhány kép 🙂

2020 Október 15.

Kedves cserkészek!

A hét folyamán kiadott rendeletek és a Holland Cserkészszövetség ajánlásait követve a novemberi foglalkozásunkat jelenleg le kell mondanunk, legalábbis az eredetileg tervezett formájában.

Ne csüggedjetek! Folytatjuk az eredeti program kidolgozását, de vele párhuzamosan elkezdtünk egy-egy hágai és zeisti programot, valamint az év eleji események tükrében online feladatokról való ötletelést is.

Októberi csata cserkész módra – Zeist – 2020.10.11.

Október 23-ához közeledve csapatunk csatába indult. A Soest-Zuid vasútállomás melletti parkolóból, két oszlopba rendeződve hangos énekszóval mondtunk búcsút a szülőknek, abban a reményben, hogy eláll az eső, és egy napsütéses szép őszi napot tölthetünk el együtt. 4 fiú, 4 lány 4 vezetővel elindult az erdőbe, és pár percen belül kisütött a nap. Az első pihenőhelyünk után egyszer csak azt vettük észre, hogy eltűntek a fiúk, és mint kiderült ők alkották a szembenálló, ellenséges csapatot.

Utunk a homoktengeren át vezetett tovább, ahol kissé lelassulva, megijesztve, homokot gyűjtve, rakétásat játszva, fára mászva, éhesen folytattuk az utunkat. Ezek után egy számunkra ideálisnak mondható pihenőnél megálltunk, és éhségünk csillapítása után a gyerekek fogócskáztak egy jót. Tovább haladva az erdőn keresztül a célunk felé, fel kellett készülnünk egy esetleges csatára, ugyanis az ellenséges zászlóvivő csapatot újból szem elől tévesztettük.

Beérve a katonai bunkerek területére megkezdődött a nerf lövedékek támadása a magyar csapatunkra, akik kicsik és élelmesek voltak, így a pamutbombák segítségével visszaverték az őket ért támadást. Végül a hatalmas csata egy kis harci sebesüléssel döntetlen eredménnyel zárult. A két sereg végső ütközete a soesterbergi Military Museum területén a M688 -ok segítségével zajlott.

Büszkén jelenthetjük, hogy ez harc volt a javából. Hegyen-völgyön, kanyarokban, víztócsán keresztül, a fiúk kezdődő, a lány csapatunk azonban a szakadó esővel szemben is hősiesen helyt állt, végül csapataink egyesültek. Miután leszálltunk a lánctalpas harckocsiról, a kilátóház nyújtott számunkra menedéket. Ott a gyerekek közösen, a korábban elkészített faszénnel csináltak meleget, hogy melegedhessünk, valamennyire megszáradhassunk, kiégethessük a zászló közepéből az ellenséges csapat jelképét, és kisütött a nap.

Egyszóval izgalmas, napos, esős, homokos, sáros, saját készítésű tekével játszós, énekhanggal, kiáltással zárt felejthetetlen napunk volt.   

Cserkészkedtünk, mert jól esett – Hága – 2020.10.10.

Szombaton a hágai iskolai foglalkozás után, tele erővel, energiával útnak indultunk, hogy egy arra alkalmas helyet keressünk magunknak a város közepén. Szerencsére egy kis séta után megtaláltuk az ideálisnak mondható rejtekhelyünket.

Az időjárás nekünk kedvezett, ugyanis mihamarabb fel kellett tudnunk állítani egy kis menedéket, ahol akár 10 ember is elfért, mégpedig úgy, hogy a hátizsákjaink is szárazak maradjanak. Kihívás teljesítve, ügyesek voltak a gyerekek, vezetőikkel együtt. Volt, akinek ez volt az első alkalom, hogy betekintést nyerhetett abba, milyen leleményességgel oldja meg egy cserkész a felmerülő problémákat. Bakancs, hátizsák, esőkabát, enni-, innivaló, kötél, ponyva, Csokk-Mikk…mind mind hasznos kelléknek bizonyultak. Mindent elkövettünk, hogy a jó kedvünk megmaradjon, és a környező lakosságot is magyar énekhanggal boldogítottuk a sétánk során.

Visszaérve a kiindulási helyszínünkre már messziről hallhatták a szülők, hogy bőrig ázott csemetéi jönnek vissza épségben-egészségben.

Egy élmény volt!

2020 Szeptemberi évnyitó

Nagy örömmel jelentjük ki, hogy a szeptemberi évnyitónk alkalmával megrendezett kincsvadászat hatalmas sikerrel zárult.

Csapatunk levelet kapott az AKKCS-től, miszerint Attila elveszettnek hitt kincsei léteznek, mégpedig valahol a Zeisti erdőben, hármas lakat, a Bölcs állat oltalmazó szárnyai és az erdei gyökérzet alatt. Induló segítségként az Attila Kincseket Kutatók Csapata egy ládikában elküldte számunkra azt a régi levelet, mely szerint a kincsek léteznek, illetve térképdarabokat, fa és pávatoll darabot is. Hogy miért? Menet közben kiderült!

Ugyanis az őszinte ősz táltos, ki szinte mindig őszinte, végig segített minket az úton, rejtett jelek, gyógyfüvek, varázsedény és áldást hozó arasznyi fadarabbal, tobozzal. Megtaláltuk a mókust, aki felmászott a fára, jó tett helyébe jót vártunk, fa alá rejtett ásóinkat megleltük, hiányzó térképdarabra írt üzenetet megfejtettük, és így elértünk a kincset őrző ŐR-döghöz. Mindenkinek kijutott az ásás lehetőségéből, majd a láda kibontásakor észleltük, hogy három láda van egymásba helyezve. Büszkén mondhatjuk, hogy közös erővel, ismeretlen ismerősök, új és régi gyerekek együtt részesültek a ritka kincsekből.

Legfiatalabb kincskeresőnk 5 éves kislány volt, de hihetetlen elszántság jellemezte kicsi csapatunkat, 16 gyermek és 3 vezető részvételével. Végül a fárasztó, de élménydús túra-séta után tábortűzzel zártuk a napot, ahol már a visszaérkező szülők is velünk együtt énekeltek. Korábbi csapattagjaink mellet új ismeretségeket is kötöttünk, ugyanis voltak családok akik a
hágai iskolából értesültek és jöttek hozzánk ez alkalomból. Voltak akiket már a tavasszal elindított fafaragó óráinkról ismertünk.

Nemsokára újra találkozunk, kalandjaink folytatódnak!

Hágai Magyar Óvoda és Iskola 2020. évi évnyitója

Először is engdedjétek meg, hogy köszönetet mondjunk Csanády Ágnesnek e nemes alkalomra való meghívásért és vendéglátásért!

Jól esett számunkra egy olyan közösséget látni, mely régóta összetart és rendületlenül őrzi nyelvünk, kultúránk valamint hívatásának tűzte ki, hogy az általa felkarolt közösségnek továbbadja és gyarapítsa tudását.

Sok érdeklődő tekintettel találkoztunk mind gyermekek, mind felnőttek részéről. Sokan kérdezgették kik vagyunk, mit csinálunk, mért vagyunk egyenruhában, merre és mikor találnak meg minket.

Sok gyermek kíváncsiságát a táborozások említése és a kalandos programok keltették fel – hát igen, ezek vagyunk mi, erdőjáró, táborozó, éneklő furcsa szerzetek, akik mindig vidámak és kalandvágyók.

A meghívó apropója vendéglátónk számára is ismert, és támogatott volt, hiszen hosszú éveken keresztül családjával együtt támogatta, segítette a 70.sz. Attila cserkészcsapatot. Említettük, hogy egy új rajt kívánunk indítani Hágában, ugyanis sok régebbi csapattagunk is a környéken él, de az egyéb elfoglaltságok miatt nem tudtak rendszeresen résztvenni összejöveteleinken.

Örömmel láttuk régi cserkész testvéreinket és családjukat, jó volt újra találkozni, jó volt érezni és hallani, nem felednek minket, valamint hogy sokan közülük újra csatalakoznának, amennyiben Hágában is össze tudunk gyűlni.

Ezúton is szeretettel várunk mindenkit aki érdeklődik a cserkészet iránt, vagy csak egy jókedélyű, vidám, kalandvágyó társaság része kíván lenni, legyen szó gyermekről, felnőttről, fiatalról, idősről.

Cserkész élet Hollandiában

Már egy ideje otthonainkba zárkóztunk, az iskolák is zárva tartanak, nemsokára kezdődik a májusi szünet is. Hosszú hetek állnak mögöttünk és még előttünk is, tele kihívásokkal, megoldandó nehézségekkel. A gyermekeink és a magunk élettere napról napra korlátozódik, és ez sokszor surlódásokhoz, konfliktusokhoz vezethet.

Természetesen nem szeretnénk, hogy a gyerekek úgy érezzék, hogy a cserkészet eltünt az életükből, sőt!

Tudjuk, hogy rengeteg fejlesztő és szórakoztató programot kínálnak az online felületek, és talán bennetek is felmerült, vajon a cserkészet tud, vagy akar-e csatlakozni ezen irányvonalhoz. Természetesen ha rákerestek, találhattok cserkészettel kapcsolatos játékokat, kvízeket, de ezek inkább csak egyszerű szórakoztató feladatok. A cserkészet nevelési metodikája a személyes, megélt élményen, és a példamutatáson alapul. Minden jószándékunk mellett sem tartjuk lehetségesnek, hogy ezt a fajta tapasztalást online fórumon megélhető élményként átadhassuk. Ellenben komolyan gondolkodunk olyan játékokon, vetélkedőkön, és kreatív feladatokon, tevékenységeken amit a gyerekek szabadidejükben hasznos időtöltésként elvégezhetnek. 

Úgy gondoljuk, hogy most állnak szemben az egyik legnagyobb kihívásukkal. Mindazt a szeretetet, törődést, és odafigyelést amit számukra biztosítottunk, át kell ültessék a hétköznapokba. Többen halhattátok már, hogy valójában a foglalkozásokon csak megtanuljuk, mit jelent cserkészkedni. A valódi munka a hétköznapok kihívásaiban rejlik. Türelmesnek, segítőkésznek maradni a nehezebb pillanatokban, szeretettel fordulni egymás felé, amikor feszültséggel teli a levegő. Ez az, ami a cserkészetet azzá teszi, ami. És ez nem egy online megosztható tartalom.

A hollandiai 70. sz. Attilla cserkészscsapat mindennapjai is erősen megváltoztak az Európát sújtó járvány helyzet miatt. Cserkésztestvéreinkkel mindig a közös muka és a felhőtlen jókedv kohéziós ereje formált minket egybe, igy lettünk egy csapat, igy lettünk a 70-es sz. Attila Cscs. A közös munka és az ebből eredő jókedv lehetőségei mostanság igen csak ritkultak. Cserkészekről lévén szó kerestük, és más, környező csapatokkal együtt jelenleg is azon munkálkodunk,  hogy közösségünket egybe tartsuk, a csapat csapat maradjon. Törni kezdtük magunkat, hogy az online világ kinálta lehetőségeket kiaknázva meglépjük-e azt az elsőre igen ellenmondásos lépést, hogy online cserkészkedjünk, hiszen azt mindenki tudja: a csekész nem online.

De mi mégis az elmúlt időszakot arra használtuk, hogy egy olyan felüleletet hozzunk létre, ahol minden cserkész korosztály tud számára hasznos vagy szórakoztató dolgot mivelni. Csapatvezetőink hivatásából fakadóan az informatkai tudás-háttér nem jelenthetett problémát, cserkész ismeretanyagaink pedig eleve adottak voltak. Készítettünk tehát egy oldalt, ahol a gyerkeknek feladatokat tudunk kiadni és vissza is tudják küldeni a megfejtéseket, az elkészült műveket. Ennek használatához mindenki kapott egy regisztrációs emailt, gyermekenként. A feladatok nem kötelező jellegűek, mindenki a saját lehetőségei, kedve vagy éppen tempója szerint csinálhatja. Ezek egyszerű rajz-,  olvasás-, rovás írás-olvasás- , csomózás-, faragás-, hímzés-, találós kérdés-, szólás-mondás feladatok. Ezzel szeretnénk a gyerekek számára a cserkésztudást bőviteni, a meglévőt megőrizni és a további fejlődést biztosítani. Biztosan tudjuk, hogy eleinte egy kis segítségre lesz szükségük a gyerekeknek a program haszálatához, nyomtatáshoz illetve a megoldások feltöltéséhez, de ezek is kompetenciák, gyakorlással megtanulható, elsajátîtható; még ha ez olyan természetes is lehet egy mai fiatalnak.

Természetesen minden nemű észrevételt szívesen fogadunk a használóktól, sőt szeretnénk ha segítenének a visszajelzéseikkel a további fejlesztésben és a feladatok jellegének, mennyiségének a meghatározásában is. Szerettük volna a cserkészmozgalom által felhalmozott tudást, legalább is annak egy kis részét nem felejteni hagyni, és igy hasznos és tartalmas elfoglaltságot biztositani ezekben az időkben. Hiszünk a kezdeményezésünk létjogosultságában, hasznosságában, valamint abban,hogy ez egyfajta segîtséget jelenthet a szülők számára is. Azonban leszögezném, hogy a személyes megtapasztaláson alapuló élményszerzést, cserkészetet nem helyettesíti. Kiegészíti. 

Jó munkát!

70. sz. Attila cscs.

Novemberi csapatgyűlés és kirándulás

Nincs is jobb, mint egy hatalmas túrát tenni a barátokkal az erdőben. Így is tettünk szombaton, Utrecht központi pályaudvaráról indulva. A csapat egy része itt gyűlt össze, míg mások kicsit később csatlakoztak Utrecht Lunetten állomásnál. Itt találkoztunk, a belgiumi csapat parancsnokával, Viktorral is,aki csak erre az alkalomra ugrott át.


Innen indulva kis csapatunk bevette magát az erdőbe, és elindult Zeist felé.
Mivel a csapat nagyobbik része már egy órája úton volt, ideje volt egy kis feladatnak is. Megkerestük Magyarország folyó és állóvizeit, de mivel az idő kötött minket, hiszen még 4 óra gyaloglás előttünk állt, nehezítés képpen menet közben böngésztük a térképeket. 😉


Utunk egy darabig a Kromme Rijn partján, az ősz késői színeiben pompázó fák szegélye mentén vezetett. És ha már úgyis egy gyönyörű, hatalmas fa mellett pihentünk meg, miért is ne keresnénk újabb feladatot … Meg is van! Keressük meg mely város mely folyó pártján fekszik kis hazánkban!


Lassan nekiveselkedtünk és folytattuk utunk a Museum Old Amelisweerd felé ahol megálltunk egy kis egészségügyi kitérőre … Majd lábainkat a nyakunkba véve tovabbálltunk, hogy a következő pihenőnél együnk, igyunk hogy új erőre kaphassunk. Sajnos nem volt módunk a Fort Rhijnauwen erőd bevételére, ugyanis be volt zárva, de mellette mepihentünk, megcsodáltuk a legelésző bárányokat. Utunk Bunnik felé vettük egy keskeny sétányon mely során éhes vadkacsák hadait csodálhattuk meg.

A városhoz érve, mivel már 8-9 km a hátunk mögött volt és közeledett az este, úgy döntöttünk, levágjuk az utat, és a város szélén folytatjuk. Egy kis tekergőzés után és egy újabb feladaton túl ki is jutottunk a településről majd Zeist felé vettük az irányt!

Kezdett beesteledni, lámpát elővéve, libasorban, vagy éppen kettesével lépkedtünk előre. Kicsit fáradtan de egyre közelebb a célhoz, melyet csak a vezetők tudtak pontosan 😉 Zeistbe érve már korom sötét volt. Jó volt a városi fényben sétálgatni majd hirtelen ismét be az erdőbe, na de, hogy nehezítsünk, a lámpákat lekapcsoltuk, és úgy folytattuk tovább. Persze milyen is lenne egy kirándulás eltévedés nélkül… Naná, mi is kipróbáltuk, bár csak kb. 100 méternyit, de mégsem maradt le a bakancs listánkról. Ismét városi fények, megkönnyebbültünk… Erre ismét a vaksötét erdő. Már csak egymás arányai látszottak két lépés távolságból. Egy apró fénypont a távolban mint irányfény. Ki tudja hova vezet, de legalább tudjuk merre az előre. Lassacskán egyre több apró fénypont, egyre magabiztosabban haladtunk előre, nem mintha látnánk bármit is.

Végül kirajzolódtak egy ismerős épület körvonalai, igen, -itt vagyunk, megérkeztünk a cserkészházba amit már jól ismerünk!
Meleg teával és mosolygós arccal fogadtak páran!
És, hogy ne hiányozzon semmi, irány a tábortűzhöz, énekelni, beszélgetni es pille cukrot sütögetni!