Örömmel jelenthetjük ki, hogy a tavaszi jó idő a cserkészek oldalára állt, hiszen mindkét helyszínünkön Hágában, és Zeistben is ragyogó napsütés mellett töltöttük együtt a rendelkezésünkre álló órákat. A hágai dűnék közötti küzdelmek után vasárnap a zeisti erdőben hallhattuk a Báthory hadtest ágyúdörrenéseit. Márciusi ifjaink cserkész testvérünk által készített memory játékkal játszottak, illetve a 15-i nemzeti ünnepünk közeledte miatt kokárdát készítettek; igaz jórészt azok, akik a hétvégi magyar iskolák programjain nem vettek részt, hiszen ott is előtérbe kerültek az 1848-as eseményekről való megemlékezések.
A viharos idők ellenére is sikerült megtartani mindkét helyszínen foglalkozásainkat. Szó esett többek között a busójárásról, kiszebábról; sétáltunk egy nagyot, kötöztünk, játszottunk, teáztunk, maszkot készítettünk, énekeltünk, áztunk-fáztunk, de összességében jól éreztük magunkat!
Öröm volt újra együtt lenni! Öröm volt együtt cserkészkedni!
Hágában sikerült még karácsony előtt találkoznunk, melyet az ünnepi hangulat fényében, kint a természet adta lehetőségeket kihasználva tartottunk.
Sajnos a Zeisti foglalkozást a Covid miatti korlátozások szigorítása miatt le kellett mondanunk. Mindenesetre örülünk, hogy sikerült idén ezeket az alkalmakat megtartanunk, együtt lehettünk, kirándultunk, túráztunk, játszottunk, énekeltünk ezekben az embert próbáló időkben. A következő évben is, amikor csak lehet, várunk benneteket cserkész alkalmainkra!
Immár hagyománynak mondható, hogy november végén kirándulunk egy jó nagyot, mely inkább egy csapat túrának mondható. Ez alkalommal szombat délután Maarnból indult csapatunk az erdőn keresztül, Zeistbe a cserkészotthonhoz. Könnyítésként elég volt egy kisebb hátizsák némi elemózsiával, nem kellett az éjszakai, másnapi kellékeket hátunkon cipelni, volt aki segített ezek házhoz való eljuttatásában. Este foglalhattuk el a szállást, volt aki már a házban várta a túrázókat, volt aki csak később csatlakozott hozzánk pár órára. Este még alkalmunk volt egy különleges tábortűz megtartására, valamint fogadalomtételre is sort kerítettünk. Vasárnap ébredés után, jókedvűen indult a napi rutin, majd pedig figyelembe véve az adventi időszak beköszöntét pihentető kézműves foglalkozással ütöttük el az időt.
Ez alkalommal vendégeink Luxemburgból és Belgiumból is megtiszteltek jelenlétükkel. Köszönjük, hogy eljöttetek, jó volt.
Fantasztikusan jó volt, mint mindig, az “ottalvásos party Zeistben”!
Őszi foglalkozásaink szépségét a szabadban eltöltött idő, közös játékok adták. A 23.-i megemlékezéshez közel ismét tettünk egy kirándulást a nemzeti katonai múzeumhoz. Ez alkalommal sokkal szerencsésebbek voltunk, hiszen igazán szép, napsütéses időben volt részünk. Két kis csapatunk hullámpályám mérte össze erejét, melynek végeztével a szocialist címer kiégetése következett, majd pedig ‘Vándor zászlónk’ első tulajdonosának kiválasztásával zárult programunk. Ez alkalommal is kissé fáradtan, de felejthetetlen élményekkel gazdagodva tértünk haza.
Elkezdődött az új tanév, így végre mi is találkoztunk. Hágában az első iskolai foglalkozás alkalmával lehetőségünk volt már az iskolai évnyitón részt venni. Míg a gyerekek a tantermekben tanultak, sor került a cserkészet bemutatására, valamint új jelentkezők fogadására. Délután együtt fedeztük fel a gyerekekkel a Westduinpark szeptemberi szépségeit, majd nap végén is gyalog mentünk vissza az iskola elé. Ismerős arcok mellett új tagokkal is bővült csapatunk. Zeistben ismét egy küldetés résztvevői lehettünk, illetve az év során is azok vagyunk, hiszen az AKKCS kérésének eleget téve fel kell kutatnunk merre élnek még testvéreink a nagyvilágban. A kapott információkat követve, a sámánok által féltve őrzött, erdőben elrejtett kincset megtaláltuk, így végül füstjelekkel el tudtuk küldenil kérésünket a nagyvilágba. Kíváncsian várjuk érkezik-e válasz.
Végre! Hosszas gondolkodás, lehetőségeink mérlegelése után végül úgy döntöttünk, kell, hogy legyen egy csapattáborunk! Gyerekek, felnőttek egyaránt vágytak már a szabadban eltöltött időre.
Szerencsére sikerült egy sátorozásra alkalmas területet találnunk Baarn mellet, biztonság kedvéért egy épület használati lehetőséggel.
A pünkösdi hosszú hétvégét találtuk a legalkalmasabbnak, hogy sátortábort rendezzünk, egy gyönyörű erdei környezetben, reményeink szerint kellemes májusi időjárással. Azonban ez meghiúsulni látszott. Vezetőink péntek este vették birtokba a tábori helyszínt, előkészítve a terepet a 3 napos intenzív használatra.
Követve hagyományainkat – igaz, ezt sohasem tervezzük, de így alakul – szombaton délelőtt szakadó esőben érkeztek cserkészeink szüleikkel a tábor helyszínére. Miután a csomagokat lepakolták, elköszöntek egymástól, a gyerekek megismerkedtek svédországi vezetőnkkel és barátjával. Így már indulhatott is az intenzív, kihívásokkal teli kaland. Két őrsbe rendeződve végezték feladataikat, míg az eső csendesedett annyira, hogy útnak mertük őket engedni a környéken található kastély irányába. Persze menetközben is figyelniük kellett, merre járnak, mit látnak, illetve a kiadott feladatot is el kellett végezniük. Az éhségtől vezérelve, egy kis várakozás és a szakácsunknak szóló motivációs ének után elfogyaszthattuk a finom vacsorát. A zuhany viszontagságai után, egy kis késéssel kezdtük esti tábortüzünk, mely során hallhattunk a pünkösdi népszokásokról, erőpróbán mérhették össze kitartásukat cserkészeink, végül a legügyesebb lány és fiú nyerte el a „pünkösdi király és királyné címet”, így másnap ők kaphattak először reggelit.
Közülünk sokaknak ez volt az első alkalom, hogy valójában megtapasztalhatta a természet közelségét. Sátorban, a szokásokhoz híven lányok a lányokkal, fiúk a fiúkkal aludtak a magukkal hozott polifoam, vagy kis matrac és a hálózsák adta melegben. Mindenki tisztában volt az éjszakai szabályokkal, gond esetén kihez fordulhatnak. Másnap reggel a gyerekek a késői ébresztést meg sem várva már frissen, üdén ébren várták, hogy induljon a program.
Természetesen az első beszélgetések támája a ki hogyan aludt, fázott-e kérdésekkel, élménybeszámolókkal indult. Guru vezetésével megmozgattuk fáradt csontjainkat, majd leteszteltük felébredtünk-e rendesen, mozognak-e eléggé az ujjaink. A torna hatásosságát cserkészeink sikeresen tudták bizonyítani. Pünkösdi néphagyományainkat követve a lányok a friss harmatban mostak arcot, és a fiúk énekhangját hallva, mikor kiléptünk a sátorból, vettük észre, hogy igazi rózsakertet varázsoltak nekünk. Saját készítésű reggeli után felfedező útra indultak a gyerekek, két őrsvezetőjük és segítőik vezetésével. A kiadós túra után természetesen újra egy finom étellel csillapítottuk éhségünket, hogy legyen erőnk, energiánk a további programokhoz. A gyerekek kalandvágyuk, kíváncsiságuk kielégítése érdekében erdei terepen bizonyíthatták rátermettségüket. Biztonságosan felépített kötélpályán mászhattak, gyorsasági bújás-átlépés, valamint hurkos fáramászáson vehettek részt. Hihetetlen sikere volt! A nap többi részében tudásuk bővítése, fejlesztése, bizonyítása volt terítéken. A csomózás nehezítéseként hátratett kézzel vagy csukott szemmel is bizonyították ügyességüket. Esti tábortüzünk vidám, hangos énekléssel telt, mely során néhányunknak alkalma volt megkóstolni egy igazi svéd teakülönlegességet, egy kis hargitai fűszerezéssel.
Elegendő ételünk volt a táborra, így az ebéd után tartottuk meg, délután 13 órakor a tábor zárását. Senkit nem engedtünk haza üres kézzel, élményeik mellett a tábori emléklapjaikat, felvarrókat is hazavitték. De még mielőtt elváltunk volna egymástól, hangos csatakiáltások, köszöntések, boldog ígéret közepette mosollyal az arcokon készítettük el közös, tábori csapatfényképünket.
Fokozatosan elcsendesedve vártuk, hogy sötétség boruljon az erdőre, majd kigyúljanak az utat jelző fények. Vendégeink is velünk maradtak még a fogadalomtételre, megvárták, hogy 2 új kiscserkészünk, 6 cserkészünk és egy felnőtt cserkeszünk is büszkén viselhesse a cserkész nyakkendőt.
A nyugodt, frissítő alvás után elérkezett a tábor utolsó napja. Még mindig akadt tennivalónk, hiszen a nyakkendőkre gyűrűket kellett varázsolni, csomagjainkat össze kellett pakolni, sátrainkat rendbe kellett tenni, mindezt kisebb-nagyobb intenzitású eső mellett. Még álltak a kötélpályák, melyek jó gyakorlási lehetőséget jelentettek minden korosztálynak, illetve korábban érkező szülők láthatták csemetéik ügyességét.
Hosszas várakozás után sikerült egy-egy túrára összehívni a csapatot. Szombaton az online iskolai foglalkozás után a parkban találkoztunk a gyerekekkel, majd zsákkal a hátunkon nekivágtunk a Westduinpark dimbes-dombos útjainak. Dacolva az időjárással kitartóan szedtük a lábunkat, tapostuk a homokot, elértünk a tengerparthoz, majd a szelet, esőt legyőzve, majd 5 km-t megtéve, forró teával zártuk a napot, és vártuk, hogy otthon megszabadulhassunk vizesebbnél-vizesebb ruhadarabjainktól.
Vasárnap Zeistben túráztunk egy nagyot, a szokott helyszíntől nem messze. Az időjárás kedvezett, bár fel voltunk készülve, hogy hasonló záport kapunk a nyakunkba ez alkalommal is. Visszaérve tábortüzet gyújtottunk, énekeltünk, és boldogan zártuk a hétvégét, hogy újra együtt lehettünk ezekben a bizonytalan időkben.
A hét folyamán kiadott rendeletek és a Holland Cserkészszövetség ajánlásait követve a novemberi foglalkozásunkat jelenleg le kell mondanunk, legalábbis az eredetileg tervezett formájában.
Ne csüggedjetek! Folytatjuk az eredeti program kidolgozását, de vele párhuzamosan elkezdtünk egy-egy hágai és zeisti programot, valamint az év eleji események tükrében online feladatokról való ötletelést is.
