Pünkösdi tábor Baarnban – 2021.05.22-24
Végre! Hosszas gondolkodás, lehetőségeink mérlegelése után végül úgy döntöttünk, kell, hogy legyen egy csapattáborunk! Gyerekek, felnőttek egyaránt vágytak már a szabadban eltöltött időre.
Szerencsére sikerült egy sátorozásra alkalmas területet találnunk Baarn mellet, biztonság kedvéért egy épület használati lehetőséggel.
A pünkösdi hosszú hétvégét találtuk a legalkalmasabbnak, hogy sátortábort rendezzünk, egy gyönyörű erdei környezetben, reményeink szerint kellemes májusi időjárással. Azonban ez meghiúsulni látszott. Vezetőink péntek este vették birtokba a tábori helyszínt, előkészítve a terepet a 3 napos intenzív használatra.
Követve hagyományainkat – igaz, ezt sohasem tervezzük, de így alakul – szombaton délelőtt szakadó esőben érkeztek cserkészeink szüleikkel a tábor helyszínére. Miután a csomagokat lepakolták, elköszöntek egymástól, a gyerekek megismerkedtek svédországi vezetőnkkel és barátjával. Így már indulhatott is az intenzív, kihívásokkal teli kaland. Két őrsbe rendeződve végezték feladataikat, míg az eső csendesedett annyira, hogy útnak mertük őket engedni a környéken található kastély irányába. Persze menetközben is figyelniük kellett, merre járnak, mit látnak, illetve a kiadott feladatot is el kellett végezniük. Az éhségtől vezérelve, egy kis várakozás és a szakácsunknak szóló motivációs ének után elfogyaszthattuk a finom vacsorát. A zuhany viszontagságai után, egy kis késéssel kezdtük esti tábortüzünk, mely során hallhattunk a pünkösdi népszokásokról, erőpróbán mérhették össze kitartásukat cserkészeink, végül a legügyesebb lány és fiú nyerte el a „pünkösdi király és királyné címet”, így másnap ők kaphattak először reggelit.
Közülünk sokaknak ez volt az első alkalom, hogy valójában megtapasztalhatta a természet közelségét. Sátorban, a szokásokhoz híven lányok a lányokkal, fiúk a fiúkkal aludtak a magukkal hozott polifoam, vagy kis matrac és a hálózsák adta melegben. Mindenki tisztában volt az éjszakai szabályokkal, gond esetén kihez fordulhatnak. Másnap reggel a gyerekek a késői ébresztést meg sem várva már frissen, üdén ébren várták, hogy induljon a program.
Természetesen az első beszélgetések támája a ki hogyan aludt, fázott-e kérdésekkel, élménybeszámolókkal indult. Guru vezetésével megmozgattuk fáradt csontjainkat, majd leteszteltük felébredtünk-e rendesen, mozognak-e eléggé az ujjaink. A torna hatásosságát cserkészeink sikeresen tudták bizonyítani. Pünkösdi néphagyományainkat követve a lányok a friss harmatban mostak arcot, és a fiúk énekhangját hallva, mikor kiléptünk a sátorból, vettük észre, hogy igazi rózsakertet varázsoltak nekünk. Saját készítésű reggeli után felfedező útra indultak a gyerekek, két őrsvezetőjük és segítőik vezetésével. A kiadós túra után természetesen újra egy finom étellel csillapítottuk éhségünket, hogy legyen erőnk, energiánk a további programokhoz. A gyerekek kalandvágyuk, kíváncsiságuk kielégítése érdekében erdei terepen bizonyíthatták rátermettségüket. Biztonságosan felépített kötélpályán mászhattak, gyorsasági bújás-átlépés, valamint hurkos fáramászáson vehettek részt. Hihetetlen sikere volt! A nap többi részében tudásuk bővítése, fejlesztése, bizonyítása volt terítéken. A csomózás nehezítéseként hátratett kézzel vagy csukott szemmel is bizonyították ügyességüket. Esti tábortüzünk vidám, hangos énekléssel telt, mely során néhányunknak alkalma volt megkóstolni egy igazi svéd teakülönlegességet, egy kis hargitai fűszerezéssel.
Elegendő ételünk volt a táborra, így az ebéd után tartottuk meg, délután 13 órakor a tábor zárását. Senkit nem engedtünk haza üres kézzel, élményeik mellett a tábori emléklapjaikat, felvarrókat is hazavitték. De még mielőtt elváltunk volna egymástól, hangos csatakiáltások, köszöntések, boldog ígéret közepette mosollyal az arcokon készítettük el közös, tábori csapatfényképünket.
Fokozatosan elcsendesedve vártuk, hogy sötétség boruljon az erdőre, majd kigyúljanak az utat jelző fények. Vendégeink is velünk maradtak még a fogadalomtételre, megvárták, hogy 2 új kiscserkészünk, 6 cserkészünk és egy felnőtt cserkeszünk is büszkén viselhesse a cserkész nyakkendőt.
A nyugodt, frissítő alvás után elérkezett a tábor utolsó napja. Még mindig akadt tennivalónk, hiszen a nyakkendőkre gyűrűket kellett varázsolni, csomagjainkat össze kellett pakolni, sátrainkat rendbe kellett tenni, mindezt kisebb-nagyobb intenzitású eső mellett. Még álltak a kötélpályák, melyek jó gyakorlási lehetőséget jelentettek minden korosztálynak, illetve korábban érkező szülők láthatták csemetéik ügyességét.
